Adott valamit, amin elgondolkozhatsz, amin nevethetsz és adott valamit, amin sírhatsz!
Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám!
Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.
A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.
A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.
A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja.
Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket..
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon.
Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Ballag már a vén diák tovább,tovább Búcsúzni kell most cimborák tovább,tovább Az élet hív a munka vár Itt az óra meg ne állj Tovább,tovább tovább Találkozunk még cimborák!
Találkozás és búcsúzás az élet annyi csak, Valaki jön, valaki megy, S az emlék megmarad.
Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.
